Volt egyszer egy varázslatos erdő, ahol a madarak vidáman csiripeltek, a patak sebesen csobogott, a fák pedig úgy susogtak, mintha titkos történeteket meséltek volna egymásnak. Az erdőben békesség honolt, mert minden lakója tisztelte és szerette a többieket. Ebben az erdőben élt egy medve család, Barnabás az apa, Lili az anya, és az édes kisfiúk, Beni.
Egy gyönyörű verőfényes nap, új taggal bővült a medve család. Egy kis medve lány született, akit Flórának neveztek el. Barnabás, Lili és Beni boldogan üdvözölték a kislányt, de Beni, egy idő után úgy érezte, hogy a kistesó érkezésével, ő háttérbe szorult, így érzései megváltoztak Flóra iránt és már nem lelkesedett érte annyira.
Beni, aki eddig mindig a középpontban volt, féltékeny lett, mert úgy érezte, hogy a szülei a kis Flóra miatt kevesebbet törődnek vele. Ahogy telt az idő, Beni egyre csendesebb és visszahúzódóbb lett, és már nem beszélgetett vagy játszott nagyokat a szüleivel. Sőt, mind jobban kerülte a szüleit és igyekezett minél távolabb maradni az új családtagtól. Sokszor haraggal gondolt rá, de szívében szomorú volt és magányos.
Egy napon, amikor a család együtt sétált az erdő közepén, ott, ahol a napfény átszűrődött a fák levelein, a kis Flóra, akinek még nem volt annyira stabil a járása, egy kicsit elkóborolt a szüleitől és egy rossz mozdulat alkalmával beleesett egy mély gödörbe. Barnabás és Lili kislányuk keresésére indultak és egy kétségbeesett hangot követve észrevették kicsinyüket a gödör mélyén. Kétségbeesetten próbálták kimenteni őt, de számukra a gödör túl keskeny és mély volt, ezért a szülők nem tudták, hogyan tudnának lejutni hozzá.
Ekkor Beni, aki eddig távol maradt a történtektől, meglátta a szülők kétségbeesését és megesett rajtuk a szíve. A féltékenységén felülkerekedett egy számára különös érzelem: a testvéri szeretet. Elhatározta, hogy segít Flórán, és hirtelen olyan erőt érzett magában, amilyet még soha. Lassan közelített a gödör felé, és óvatosan a fák kiálló gyökereiben megkapaszkodva leereszkedett a mélybe, majd a hátára vette testvérét és elindult a gödörből kifelé.
Amikor Beni feljött a gödörből Flórával a hátán, a szülők könnyekig meghatódva ölelték magukhoz mindkét gyermeküket. Beni, aki az imént még távolinak érezte a szüleit, most melegséget és szeretetet érzett. Barnabás és Lili is észrevették, hogy Beni sokat változott a kis kaland óta. A medve család életébe új szín került, mert rájöttek, hogy mindkét gyermeküknek szükségük van rájuk, és mindkettőjüknek megvan a maga fontos szerepe a családban.
Ettől a naptól kezdve Barnabás és Lili több időt töltöttek Benivel, bevonták őt Flóra gondozásába. Közös programokat szerveztek, ahol együtt játszottak és figyeltek arra, hogy egyik gyermekük se érezze háttérben magát. Beni pedig büszkén és szeretettel fogadta ezt a feladatot, mert rájött, hogy a kistestvér nem ellenség, hanem egy új barát, aki játszótárs, akit szeretni és védeni kell.
A féltékenység, amit Beni érzett, teljesen eltűnt, és helyét a szeretet vette át. A medve család még boldogabban élt, mint valaha, és Beni soha többé nem érezte magát elhanyagolva vagy kevésbé szeretve.
És az erdőben terjedő történet tanulsága is eljutott minden lakóhoz: a testvérek közötti féltékenység természetes dolog, de fontos megérteni, hogy a szülők szeretete nem oszlik meg, hanem szorozódik, amikor új tag csatlakozik a családhoz. És a legnagyobb tanulság, amit mindenki megtanult, az a szeretet ereje volt, ami minden nehézségen átsegíti a családot.
